Győzelmi kényszerben fogadta otthonában a Napoli a tartalékosan kiálló  Udinesét. A gól nélküli első félidőt követően hat perc alatt két bombagólt szerzett a vendégcsapat, és győzött is a tizenegyest hibázó és későn szépítő hazaiak ellen, a „kékek" hátránya így hat pontra nőtt a listavezető Milannal szemben. Az udinei kapus, Samir Handanovic ötödik tizenegyesét hárította ebben az idényben. Sikerével az Udinese egy pontra felzárkózott a negyedik pozíciót elfoglaló Lazio mögé.

 Dossena nem véletlenül fogja a fejét, az Udinese elleni botlásuk a bajnoki címükbe kerülhet

Mivel a 33. fordulóban a déliek által oly' eltökélten és zsigerien utált északi nagycsapatok közül győzött a Milan, de kikapott az Inter, a nápolyiak számára egyértelmű volt a helyzet a mérkőzés előtt: egy sikerrel tapadni tudnak az éllovas Milanra, és leszakíthatják a harmadik helyen álló Intert. Ám az előkelő ötödik pozícióban hegyelő Udinese sem lépett feltartott kézzel pályára. „Egy pontszerzéssel elrugaszkodhatunk legalább négy egységnyire üldözőnktől, a Romától, és belátható közelségbe kerülhetünk a Lazióhoz" – számolgattak a bajnoki előtt.

Nem termett babér a magyar játékosoknak az olasz labdarúgó-bajnokság (Serie A) 33. fordulójának vasárnapi mérkőzésein. Rudolf Gergely ugyan végig a pályán volt, de csapata fontos mérkőzést veszített Cesenában. Vass Ádám nem állt be a Bresciába. Nem született gól Firenzében.

Firenzében a csapatok nem kényeztették el a szurkolókat, az első félidőben ugyanis kevés eseményt jegyezhettünk fel. Ezek között talán egy Cerci-lövés volt a legveszélyesebb az első negyedóra végén.

A Milan hazai pályán 3–0-ra legyőzte a Koman Vladimirral és Laczkó Zsolttal felálló Sampdoriát, az Inter eközben 2–0-ra kikapott Parmában az olasz labdarúgó-bajnokság 33. fordulójának szombat késő esti programjában. A két milánói vetélytárs között immár nyolc pont a különbség a tabellán.

 Clarence Seedorf szabadrúgásból lőtt gólja tette sínre a Milan gépezetét

 MILAN–SAMPDORIA 3–0

Laczkó Zsolt és Koman Vladimir egyaránt kezdőként kapott szerepet (és végig a pályán is maradt) a február közepe óta nyeretlen Sampdoriában, amely igen nehéz erőpróbának nézett elébe Milánóban. A genovaiak kezdetben egyenrangú partnerek voltak, sőt először a hazai sorok tűntek megbomlani: még húsz perc sem telt el a mérkőzésből, amikor kapuscserére kényszerült a Milan.

A helyét Ameliának átadó sérült Abbiati azonban még be sem ért az öltözőbe, amikor előnybe került a Milan. A 20. percben Seedorf végzett el szabadrúgást a balösszekötő helyéről, labdája elsuhant a kéttagú sorfal mellett, majd a kapus előtt lepattanva a hosszú alsó sarokban kötött ki. 1–0.

Ugyan a Milan a szünet előtt még egy fontos emberét elveszítette sérülés miatt (Alexandre Pato a jelek szerint újra izomsérülést szenvedett), semmi sem utalt arra, hogy a genovaiak képesek lesznek fordítani. Aztán a második félidő elején majdhogynem matematikailag is eldőlt a meccs.

Előbb a csereként beálló Antonio Cassano talált be volt csapatának tizenegyesből (a büntetőt Volta kezezése eredményezte, 2–0), majd nem sokkal később Robinho fejelt a kapuba, miután a másik két gólszerző, Seedorf és Cassano kihagyhatatlan helyzetet teremtett a számára. 3–0.

A végére a sérüléséből felépülő Andrea Pirlo is beszállt a Milanba, és hogy teljes legyen az örömmámor a Giuseppe Meazza Stadionban, még a lefújás előtt megérkezett az egy időben játszott másik mérkőzés végeredménye:

PARMA–INTERNAZIONALE 2–0

Nagyjából amikor a Milan megszerezte a vezetést, kis híján betalált az Inter is, méghozzá ugyancsak szabadrúgásból: Dejan Sztankovics lövése a két kapufa találkozásánál csattant. Hamarosan újra Sztankovics veszélyeztetett, távoli lövését Mirante nagy bravúrral védte.

S bár addig a vendégek támadtak többet, a 35. percben megszerezte a vezetést a Parma. Az Inter védői már a jobbról középre lőtt labda útját is érthetetlen nyugalommal szemlélték, aztán a balról visszatett passznál hárman is mozdultak, csakhogy csigalassúsággal, így a berobbanó Giovinco ballal a jobb alsóba lőhetett. 1–0.

Innentől fogva az volt a kérdés, hogy a héten a BL-ből kipenderített fekete-kékekben lesz-e erő a fordításra. Nem volt, sőt meddő próbálkozásaik közepette Amauri közeli lövéssel meg is pecsételte sorsukat. 2–0.

A végére még Hernán Crespo is beállt a hazaiakhoz, az őszülő argentin majdnem össze is mókázott egy harmadik gólt – bravúros lövése nyomán egy védőről szögletre pattant a labda –, de a bennmaradásért harcoló Parmának kettő is bőven elég volt ezen az estén. A vereséggel az Inter alighanem végleg lemondhat bajnoki címe megvédéséről.

A Bajnokok Ligája negyeddöntőjében az Inter az első meccsen, hazai pályán elszenvedett 5–2-es fiaskó után az első félidőben Gelsenkirchenben is hátrányba került a Schalke ellen. Raúl mesteri  góljára a második félidő elején Thiago Motta még válaszolni tudott, de a 80. percben Raúl passzából Benedikt Höwedes állította be a 2–1-es végeredményt. A Schalke 7–3-as összesítéssel jutott be az elődöntőbe, ellenfele a Manchester United lesz.

 Raúl volt a Schalke vezére az Inter ellen

 Az első percekben az Inter birtokolta többet a labdát, kapura is a vendégek lőttek először az 5. percben Wesley Sneijder révén, de nem volt igazán veszélyes a távoli kísérlet, a Schalke kapusa, Manuel Neuer könnyedén fogta. 

Érdekesség, hogy az Inter a Bajnokok Ligájában 4–0-ra – ezzel az eredménnyel a hazai 2–5 ellenére most továbbjutna az olasz csapat – eddig egyszer, éppen egy német csapat ellen nyert – 2010 szeptemberében a Werder Bremennel szemben. 

A meccs első nagyobb helyzete Raúl előtt adódott, fejesét a 17. percben Júlio César védeni tudta.

Azt nem mondhatjuk, hogy túlságosan eseménydús lett volna az első játékrész. Csaknem negyedóráig jóformán semmi nem történt, majd Jurado ígéretes szólóját Lúcio akasztotta meg – a szlovén játékvezető, Damir Skomina szerint szabálytalanul. Az eset után a brazil védő addig reklamált, mígnem sárga lapot kapott.

Az első veszélyes Inter-lehetőség a múlt heti meccsen hatalmas gólt szerző Dejan Sztankovics nevéhez fűződött, aki 22 méterről vette célba a kaput, a bal felső sarokra tartó labdát Neuer a levegőben úszva szögletre tolta.  

A félidő hajrájában sokáig a Schalke kapuja előtt folyt a játék, de Sztankovics bombáját leszámítva nem veszélyeztettek a vendégek. Sőt, Raúl révén a hazaiak szerezték meg a vezetést!

A spanyol csatár a 45. percben honfitársától, Juradótól kapott egy jó kiugratást, megtolta a labdát az előtte rendkívül „udvariasan” szétnyíló védők mellett, elfektette Césart, majd az üres kapuba lőtt. 1–0 

Raúlnak ez volt az ötödik gólja a BL-ben a Schalke színeiben – a 33 éves támadónak ez volt a 18. találata a BL egyenes kieséses szakaszában, ezzel beállította az ukrán Andrij Sevcsenko rekordját.

Az Inter a Bajnokok Ligája 2010–2011-es kiírásában eddig 20 gólt kapott, többet, mint bármelyik másik csapat.

A második félidőt jól kezdték a vendégek, ugyanis a 49. percben egyenlítettek. Sneijder jobb oldali szögletét követően Lúcio fejelt kapura, labdáját a rövid saroknál érkező Thiago Motta továbbította a gólvonal mögé. 1–1.

A gól nem különösebben pörgette fel az Intert, ugyanis a Schalke kis híján válaszolni tudott: egy kisszöglet után Benedikt Höwedes bevette César kapuját, de a játékvezető les miatt érvénytelenítette a találatot.  

A találkozót a helyszínen tekintette meg a Manchester United (a „vörös ördögök" tegnap már búcsúztatták a Chelsea-t) menedzsere, Sir Alex Ferguson, aki a leendő ellenfelet figyelte, ugyanis a Schalke–Inter párharc győztesére az angol, csapat vár a négy között.

A 75. percben Sneijder végzett el szabadrúgást jó 25 méterről, nem sokkal csavart a jobb kapufa mellé. Három perccel később Hans Sarpei kezére pattant a labda a saját tizenhatosán belül, de a játékvezető nem fújta le az estet.

A 80. percben ismét – csakúgy, mint az első gólnál – elaludt a vendégvédelem: Raúl labdájával Höwedes lépett ki, aki senkitől sem zavartatva 14 méterről a kapu bal oldalába lőtt. 2–1.

Az eredmény már nem változott, a Schalke kettős győzelemmel, 7–3-as összesítéssel jutott tovább. A párharc kulcsfigurája egyértelműen Raúl volt, aki a két meccsen két góllal és egy gólpasszal vette ki a részét csapata sikeréből.   

Silvio Berlusconi, az AC Milan labdarúgócsapatának tulajdonosa az egyik hétfői televíziós interjúban kijelentette: ha a piros-feketék megszerzik a bajnoki címet, „egy vagy két nagyszerű játékost” igazolnak – és az egyik Cristiano Ronaldo lehet.

 Hárman a jelenlegi meghatározó „Milan-arcok” közül (középső sor, balról jobbra): Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök, Adriano Galliani, a klub alelnöke és Zlatan Ibrahimovic

 Az olasz miniszterelnök egy népszerű beszélgetős showműsorba kapott meghívást, és a politika helyett ezúttal elsősorban „szerelméről”, az AC Milanról és annak jövőjéről beszélt.

„A Milan olyan csapat, amely zűrzavaros periódusok után mindig kivirágzik, köszönhetően a széles keretnek, amelyet kialakítottunk, és amely lehetővé teszi, hogy mindig harcos együttes képviselje a pályán” – mondta Berlusconi szíve örök szerelméről.

„Az élen vagyunk a bajnokságban, de szorosan követ minket a Napoli, a célunk azonban nem lehet más, minthogy megőrizzük az előnyünket. Jó jel, hogy az utóbbi időben a kapusaink jól teljesítenek, Thiago Silva és Nesta is mindig meggyőző, és elöl Pato kivételes formában van. Olyanban, amilyenben két hónapja Ibrahimovic volt” – adott rövid szakmai elemzést csapatáról a tulajdonos, aki kérdésre válaszolva elmondta, hogy ő ugyan nem ordított a svéd legutóbbi kiállításánál, de volt ismerőse, aki megtette.

„A Napoli és az Inter továbbra is veszélyes lehet, de a hátralévő találkozókon a sorsunk a saját kezünkben van” – mondta Berlusconi, aki nyilatkozata egy részében már a bajnoki címnél is tovább ment.

„Ha megnyerjük a scudettót, a nyári átigazolási időszakban bizonyosan igazolunk egy vagy két klasszist, és az egyikük Cristiano Ronaldo lehet. Azt hiszem, mindenkinek nagy örömet jelentene, ha sikerülne őt szerződtetnünk. S az álmaink néha valósággá válnak” – mondta a tulajdonos.

Berlusconi részletesen beszélt a vezetőedzővel, Massimiliano Allegrivel való kapcsolatáról is.

„Az első pillanattól fogva, mióta találkoztunk, tetszik a hozzáállása, és mint ember is jól képviseli a Milan-érzést és a Milan-stílust. Egy elnöknek, aki már hosszú ideje a futballban van, a mérkőzés egy-egy momentumáról lehet gondolata, de azt továbbra sem követelhetem meg, hogy a vezetőedző mindig azt tegye, amit én akarok. Allegrivel gyakran értekezünk, beszélünk telefonon, és mindig egyetértünk. Harmónia van közöttünk, és ő a legnagyobbakkal együtt töltött időre emlékeztet. Azt hiszem, ő lehet az az edző, aki bekerülhet a Sacchi, Capello és Ancelotti nevével fémjelzett sorba.”