Az Unione Calcio Sampdoria egy olasz labdarúgóklub Genovából. A csapat neve két korábbi klub nevének összeolvadásából keletkezett (Sampierdarenese és Andrea Doria), valamint a két csapat egykori mezszíneit is ötvözték (kék-fehér és piros-fekete) egy egyéni stílusban (kék alap mezszín, fehér, fekete és piros csíkokkal).

A csapat jelenleg a Serie A-ban szerepel. Stadionjuk a Luigi Ferraris, ami 36,536 néző befogadására alkalmas, és amit a másik városbéli klubbal, a Genoával osztanak meg. A két csapat közötti mérkőzéseknek külön neve van, Derby della Lanterna.

A klub egyszer nyert bajnokságot, négyszer Olasz Kupát (1985, 1988, 1989, 1994), egyszer KEK-et (1990) és egyszer UEFA Intertotó-kupát (2007). Ezenkívül játszottak még BEK-döntőt is a Barcelona ellen 1992-ben, ám ott hosszabbítás után 1–0-ra kikaptak.

A csapat története

A kezdetek

A csapat elődjét, a Ginnastica Sampierdarenese-t még 1891-ben alapították, mely 1899-ben nyitotta meg futball-szekcióját. Szinte ugyanebben az időben, 1895-ben alakult egy másik csapat is Genovában, a Society Andrea Doria, később, 1946-ban alakult meg a Sampdoria.

Az Andrea Doriáról

Az Andrea Doria nem vett részt a legelső olasz bajnokságban, csak 1903-ban csatlakozott. Az első évek nem igazán sikerültek, ugyanis a csapatnak 4 évre volt szüksége ahhoz, hogy megnyerje első meccsét, rögtön a városi rivális, a Genoa ellen 3–1-re.

A csapat az 1910-11-es szezontól kezdte megmutatni, mit is tud valójában, amikor a 4. helyen végeztek, a Juventus, az Inter és a már említett Genoa mögött a Piemonte-Lombardia-Liguria szekcióban.

Az első világháború után

Az első világháború után a Sampierdarenese már egyre inkább felnőtt a "nagy testvér", az Andrea Doria mellé. Ám az első szezonban, ahol egymás ellen játszottak, mindkét egymás elleni meccsüket az Andrea Doria nyerte meg: 4–1-re és 1–0-ra, és később ők lettek Liguria régió bajnokai is.

Az 1921-22-es szezonnal kezdődően, az olasz bajnokság kettévált, hasonlóan a két csapat közös történelme is. Eszerint a Sampierdarenese a F.I.G.C. által szervezett variációban, míg az Andrea Doria a C.C.I. által szervezett bajnokságban indult.

A Sampierdarenese megnyerte Liguria régió bajnokságát, és ezután az elődöntők következtek a csapat számára, és miután azt az akadályt is sikerrel vették, következhetett a döntő, ahol a Novese volt az ellenfél. A döntő mindkét mérkőzése 0–0-ra végződött, így következhetett a megismételt találkozó. Sokáig itt is döntetlenre állt a két csapat, ám végül a Novese, ha hosszabbítás után is, de nyerni tudott 2–1-re, és ezzel a bajnokságot is megnyerte.

Miután a liga ismét egy szervezés alatt futott, a két csapat közül ismét az Andrea Doria lett az erősebb. Az 1924-25-ös szezonban találkoztak legközelebb, amikor igen kiélezett küzdelmet vívtak egymással. Az első meccsen a Doria nyert 2–1-re, míg a visszavágón a Sampierdarenese nyert 2–0-ra, így először győzte le városi riválisát. Ekkoriban a két csapatot a legtöbben csak La Dominante Genova (Domináns Genova) néven emlegették.

A második világháború után

A második világháború után mindkét csapat részt vett a Serie A-ban, és hasonlóan a korábbi állapotokhoz, még mindig a Doria volt a jobbik csapat. 1946. augusztus 12-én a 2 csapat összeolvadt, és megalapították az Unione Calcio Sampdoriát.

A klub első elnöke Piero Sanguineti lett, de később az ambiciózus vállalkozó, Amedeo Risotto "kitúrta" őt a helyéről. Ebben az időszakban a csapat edzője Giuseppe Galluzzi volt. Innentől fogva a csapat a mai napig megosztva használja a Genoával a Stadio Luigi Ferrarist.

A csapat az egyesülés miatt, a két előd közti pártatlanságot kifejezvén, egy különleges mezt alkotott. Ezek a Doria alap kék meze, középen fehér, fekete és piros résszel.

Otthoni és nemzetközi sikerek

1979-ben, amikor a klub még a Serie B-ben játszott, a csapat egy olasz olajmágnás, Paolo Mantovani kezébe került, aki rengeteg pénzt fektetett a klubba, és aki 3 évvel később visszavezette a csapatot az első osztályba. Újabb 3 év elteltével a Samp megnyerte az Olasz Kupát is. 1986-ban a jugoszláv Vujadin Boskov került a Samp kispadjára. Vele ismét kupagyőzelmet ünnepelhetett a csapat 1988-ban, és ezzel kvalifikálták magukat a KEK-sorozatba, amit majdnem sikerült megnyerniük, ám az utolsó akadályt nem sikerült teljesíteniük, ugyanis 2–0-ra kikaptak a Barcelonától. Egy évvel később már nem buktak el, ugyanis ezúttal a döntőt is sikerrel abszolválták, mikor hosszabbítás után 2–0-ra nyertek az Anderlecht ellen. Minden szezonra 1 kupa, gondolhatták a Sampdoriánál, és az ezt követő szezonban, igaz nem a KEK-ben, de ezúttal az olasz bajnokságban koronáztatott meg, ugyanis az 1990-91-es szezonban 5 ponttal sikerült megelőzniük az Intert. Ekkor olyan nagyságok voltak a csapat tagjai, mint például a kapus Pagliuca, Vialli, Mancini vagy Vierchowod, élükön Boskovval. A következő évben ismét megvolt a lehetőségük, hogy folytassák az 1 év-1 kupa termést, a BEK döntőjében ismét a Barcelona volt az ellenfél, ám ezúttal sem sikerült megverniük a katalán riválist.

Az ezt követő időszaktól a Samp már jóval kevesebb nemzetközi meccset vivhatott. Az 1994-95-ös szezonban KEK-elődöntőt játszhattak, ahol mindössze 11-esekkel maradt alul az előzetesen jóval esélyesebbnek titulált Arsenal ellen. Legközelebb az 1997-98-as idényben jutottak ki a nemzetközi porondra, ám ez a szereplés nem tartott sokáig, ugyanis rögtön az UEFA-kupa első körében elvéreztek az Bilbao ellen. Ezután egy hosszabb szünet következett, és a 2005-06-os szezonban, épphogy lemaradva a BL-selejtezős helyekről, ismét az UEFA-Kupában szerepelhetett a gárda. Itt a legjobb 32 között a francia Lens állította meg őket.

Hanyatlás, majd újjászületés

1993. október 14-én a klub addigi tulajdonosa, Paolo Mantovani hirtelen meghalt: helyét fia, Enrico vette át. Enrico első szezonja alatt a csapat Olasz Kupát nyert, valamint a bajnokságban is harmadikok lettek, tehát nem volt ok a szégyenkezésre. A következő pár szezonban azonban nagyon sok, az apja idejében még fontos kerettag hagyta el az együttest, ám ezek mellett sikerült a Mantovaninak legalább olyan kaliberű játékosokat igazolnia, mint az elődök, ezáltal a csapat nem tűnt el a süllyesztőben.

A jó játékoskeret ellenére a csapat 1999-ben kiesett, és egészen 2002-ig nem is jutott vissza a legjobbak közé. Ekkortájt már az olasz olajmágnás, Riccardo Garrone volt a csapat feje. Két, alighanem legfontosabb lépése az volt, hogy általa újra pénz állt a házhoz, valamint, hogy leszerződtette vezetőedzőnek Walter Novellinót. 2003-ban jutottak vissza ismét a Serie A-ba, és rögtön első szezonjukban a rendkívül előkelő 8. helyen végeztek. A 2004-05-ös szezonban az utolsó pár fordulóban bukták el a BL-selejtezős helyet az Udinesével szemben, így végül csak az UEFA-Kupában indulhattak. A Samp a következő idényben csak a csalódást keltő 9. helyen végeztek, így csak az Intertotó-Kupában indulhattak.

A 2007-08-as szezon mozgalmasan telik a gárda számára. Ismét versenyben vannak a BL-selejtezős helyekért, talán a holtszezonbeli 2 nagy igazolás miatt, amikor előbb Vincenzo Montellát a Romától, majd a balhés természetű Antonio Cassanót sikerült kölcsönbe megszerzezniük a Real Madridtól.